Máté evangéliuma
18. fejezet
A kisgyermek példája
Botránkozás és botránkoztatás
1. vers
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában?
2. vers
Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3. vers
és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
4. vers
Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
5. vers
És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
6. vers
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
7. vers
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!
8. vers
Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.
9. vers
Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére.
10. vers
Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
Az eltévedt juh
12. vers
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?
→
Ez 34,11;
1Pt 2,25
13. vers
És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.
14. vers
Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.
Testvériség a gyülekezetben
15. vers
Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.
→
3Móz 19,17;
Gal 6,1
16. vers
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
→
5Móz 19,15
17. vers
Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!
→
1Kor 5,13;
2Thessz 3,6
18. vers
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
→
Mt 16,19;
Jn 20,23
19. vers
Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.
20. vers
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
A gonosz szolga
21. vers
Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?
22. vers
Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.
→
1Móz 4,24
23. vers
Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit.
→
Jak 2,13
24. vers
Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa.
25. vers
Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg.
26. vers
A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked.
27. vers
Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
28. vers
Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!
29. vers
Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked.
30. vers
De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását.
31. vers
Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.
32. vers
Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.
33. vers
Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?
34. vers
És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását.
35. vers
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.
Könyvek
