Jeremiás siralmai
3. fejezet
Harmadik ének: A kegyesek szenvedése és annak értelme
1. vers
Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
2. vers
Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.
3. vers
Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4. vers
Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
5. vers
Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem.
6. vers
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.
7. vers
Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.
9. vers
Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet.
10. vers
Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán.
11. vers
Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.
12. vers
Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.
13. vers
Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14. vers
Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.
→
Jób 30,9
15. vers
Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott.
16. vers
Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.
17. vers
Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.
18. vers
Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!
19. vers
Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;
20. vers
mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
21. vers
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
22. vers
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
→
Neh 9,31
23. vers
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
25. vers
Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.
27. vers
Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
28. vers
Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik!
29. vers
Hajtsa porba fejét, talán van reménysége!
32. vers
Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.
33. vers
Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
35. vers
amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez;
36. vers
amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr!
37. vers
Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?
→
Ézs 45,7
38. vers
Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is?
39. vers
Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?
40. vers
Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!
41. vers
Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:
43. vers
Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.
44. vers
Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság.
45. vers
Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között.
47. vers
Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.
48. vers
Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt.
49. vers
Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,
51. vers
Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.
52. vers
Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53. vers
Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.
54. vers
Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem!
55. vers
Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.
56. vers
Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!
57. vers
Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!
58. vers
Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.
60. vers
Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.
61. vers
Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.
62. vers
Engem rágalmaz egész nap támadóim szája.
63. vers
Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak!
64. vers
Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek!
65. vers
Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!
66. vers
Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
Könyvek
