Jeremiás siralmai
capítulo 3
Harmadik ének: A kegyesek szenvedése és annak értelme
verso 1
Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
verso 2
Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.
verso 3
Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
verso 4
Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
verso 5
Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem.
verso 6
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.
verso 7
Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.
verso 9
Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet.
verso 10
Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán.
verso 11
Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.
verso 12
Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.
verso 13
Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
verso 14
Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.
→
Jób 30,9
verso 15
Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott.
verso 16
Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.
verso 17
Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.
verso 18
Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!
verso 19
Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;
verso 20
mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
verso 21
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
verso 22
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
→
Neh 9,31
verso 23
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
verso 25
Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.
verso 27
Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
verso 28
Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik!
verso 29
Hajtsa porba fejét, talán van reménysége!
verso 32
Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.
verso 33
Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
verso 35
amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez;
verso 36
amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr!
verso 37
Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?
→
Ézs 45,7
verso 38
Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is?
verso 39
Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?
verso 40
Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!
verso 41
Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:
verso 43
Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.
verso 44
Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság.
verso 45
Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között.
verso 47
Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.
verso 48
Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt.
verso 49
Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,
verso 51
Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.
verso 52
Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
verso 53
Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.
verso 54
Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem!
verso 55
Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.
verso 56
Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!
verso 57
Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!
verso 58
Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.
verso 60
Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.
verso 61
Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.
verso 62
Engem rágalmaz egész nap támadóim szája.
verso 63
Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak!
verso 64
Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek!
verso 65
Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!
verso 66
Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
Libros
