Énekek éneke

7. fejezet

Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!

Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai.

Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.

Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.

Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.

Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.

Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!

Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.

Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.

Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.

Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.

Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között!

Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!

Könyvek