Énekek éneke

6. fejezet

Fejezetek:

… 3 4 5 6 7 8   ⇤ ← 6 → ⇥

Az egymásra találás öröme

1. vers

Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!

2. vers

Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen.

→ Énekek 5,1

3. vers

Én szerelmesemé vagyok, és szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő.

→ Énekek 2,16; Énekek 7,11

4. vers

Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

→ Énekek 1,15; Énekek 4,1

5. vers

Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá.

→ Énekek 4,1

6. vers

Fogaid olyanok, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jön: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos.

→ Énekek 4,2

7. vers

Halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.

→ Énekek 4,3

8. vers

Királyné van hatvan, másodfeleség nyolcvan is, lány meg számtalan.

9. vers

De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, és boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodfeleségek.

10. vers

Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

11. vers

Lementem a diófaligetbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, és megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák?

→ Énekek 7,13

12. vers

Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8

Könyvek