Énekek éneke
2. fejezet
A szerelem öröme a tavasz szépségében
1. vers
A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2. vers
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3. vers
Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4. vers
Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5. vers
Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
→
Énekek 5,8
7. vers
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
→
Énekek 3,5;
Énekek 8,4
8. vers
Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9. vers
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
→
Énekek 2,17;
Énekek 8,14
10. vers
Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11. vers
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12. vers
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13. vers
Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14. vers
Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15. vers
Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
Könyvek
