Énekek éneke
4. fejezet
A menyasszony szépsége
1. vers
Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá.
→
Énekek 1,15;
Énekek 4,7;
Énekek 6,4
2. vers
Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok, melyek az úsztatóból jönnek: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos.
→
Énekek 6,6
3. vers
Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.
→
Énekek 6,7
4. vers
Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.
5. vers
Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.
→
Énekek 7,4
6. vers
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra.
→
Énekek 2,7
7. vers
Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.
8. vers
Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!
9. vers
Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.
10. vers
Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.
→
Énekek 1,2
11. vers
Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata!
12. vers
Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.
13. vers
Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,
14. vers
nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;
15. vers
kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik.
16. vers
Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
Könyvek
