Énekek éneke
capítulo 4
A menyasszony szépsége
verso 1
Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá.
→
Énekek 1,15;
Énekek 4,7;
Énekek 6,4
verso 2
Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok, melyek az úsztatóból jönnek: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos.
→
Énekek 6,6
verso 3
Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött.
→
Énekek 6,7
verso 4
Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.
verso 5
Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.
→
Énekek 7,4
verso 6
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra.
→
Énekek 2,7
verso 7
Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.
verso 8
Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!
verso 9
Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.
verso 10
Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.
→
Énekek 1,2
verso 11
Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, és ruháid illata, mint a Libánon illata!
verso 12
Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.
verso 13
Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,
verso 14
nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;
verso 15
kertekben levő kút, friss víznek forrása, mely a Libánonról csörgedezik.
verso 16
Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
Libros
