Mózes negyedik könyve
24. fejezet
Bálám Jákób csillagáról jövendöl
1. vers
Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2. vers
és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
→
4Móz 2,1;
4Móz 11,25
3. vers
példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme,
→
1Móz 21,19;
Lk 24,31
4. vers
így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel:
5. vers
Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel!
7. vers
Kicsordul a víz kútjai vödréből, vetése vízben bővelkedik. Királya hatalmasabb Agágnál, és királyi hatalma fölemelkedik.
→
1Sám 15,8
8. vers
Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. Megemészti az ellenséges népeket, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat.
9. vers
Hever, fekszik, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!
→
1Móz 12,3;
1Móz 27,29;
1Móz 49,9;
4Móz 23,24
10. vers
Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket!
11. vers
Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól.
→
4Móz 22,17
12. vers
Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,
13. vers
hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond az Úr.
→
4Móz 22,18;
1Kir 22,14
14. vers
De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor.
15. vers
Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme,
16. vers
így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel:
→
4Móz 24,4
17. vers
Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának.
→
1Móz 49,10;
2Sám 8,2;
Jel 22,16
19. vers
Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit.
→
Mik 5,1
20. vers
Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége.
→
2Móz 17,14;
1Sám 15,1
21. vers
Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked.
22. vers
Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr.
23. vers
Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?
24. vers
Hajók jönnek Kittím partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is.
→
1Móz 10,4
25. vers
Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
Könyvek
