Mózes negyedik könyve
17. fejezet
1. vers
Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2. vers
Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, mert meg vannak szentelve, a bennük levő szenet pedig szórd széjjel.
3. vers
Ezeknek a szenesserpenyőiből, akik az életükkel fizettek vétkükért, készítsetek vékonyra kalapált lapokat az oltár beborítására, mert az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jellé Izráel fiai számára.
4. vers
Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására,
5. vers
emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által az Úr.
→
4Móz 3,10;
4Móz 18,3;
4Móz 26,9
6. vers
Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg az Úr népét!
→
4Móz 14,2
7. vers
Amikor azonban egybegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, majd a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége,
→
4Móz 16,19;
3Móz 9,23
9. vers
Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr:
10. vers
Húzódjatok félre ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.
11. vers
Majd Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a nép közé, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és megkezdődött a csapás.
→
3Móz 16,10;
4Móz 8,19;
1Jn 2,2;
1Jn 4,10
12. vers
Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.
13. vers
Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.
14. vers
Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg.
15. vers
Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.
Áron vesszeje kivirágzik
16. vers
Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
17. vers
Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.
18. vers
Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé.
20. vers
Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.
21. vers
Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.
22. vers
Mózes letette a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában.
23. vers
Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula.
24. vers
Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25. vers
Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak!
→
Zsid 9,4
26. vers
Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.
27. vers
Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!
Könyvek
