Mózes negyedik könyve
21. fejezet
A rézkígyó
1. vers
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.
3. vers
Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.
4. vers
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,
5. vers
és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt!
→
2Móz 16,3;
2Móz 17,3
6. vers
Ezért az Úr mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből.
→
1Kor 10,9
7. vers
Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.
→
2Móz 8,8;
2Móz 32,30;
Zsolt 78,34
8. vers
Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.
→
Jn 3,14
9. vers
Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
→
2Kir 18,4
Izráel tovább vándorol a pusztában
10. vers
Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
11. vers
Majd elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, abban a pusztában, amely Móábtól keletre van.
12. vers
Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.
13. vers
Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak területén eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.
14. vers
Ezért van szó az Úr harcainak könyvében a Szúfában fekvő Váhébról, a völgyekről, az Arnónról,
15. vers
a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és Móáb határáig nyúlnak.
16. vers
Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki.
17. vers
Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!
18. vers
Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal.
A pusztából Mattánába mentek,
→
4Móz 20,8
19. vers
Mattánából Nahalíélba, Nahalíélból pedig Bámótba.
20. vers
Bámótból abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van a Piszgá csúcsánál, mely a sivatagra néz.
Szíhón legyőzése
22. vers
Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden.
23. vers
De Szíhón nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon a területén. Összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.
24. vers
De Izráel kardélre hányta őt, és birtokba vette az országát az Arnóntól a Jabbókig, az ammóniakig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa.
25. vers
Elfoglalta Izráel mindezeket a városokat, és beköltözött Izráel az emóriak összes városába: Hesbónba is, meg a hozzá tartozó falvakba.
→
Zsolt 135,11;
Zsolt 136,19
26. vers
Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig.
27. vers
Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!
28. vers
Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait.
→
Jer 48,45
29. vers
Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiait földönfutókká tette, leányait az emóri király, Szíhón foglyaivá.
→
Bír 11,24;
1Kir 11,7
30. vers
Lőttünk rájuk, és elpusztult Hesbón Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.
Óg legyőzése
31. vers
Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén.
32. vers
Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat.
33. vers
Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreíben.
34. vers
Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt! Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott.
→
5Móz 3,1;
Zsolt 135,11;
Zsolt 136,20
35. vers
És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Országát pedig birtokba vették.
Könyvek
