Mózes ötödik könyve
2. fejezet
Izráel kikerüli Edóm, Móáb és Ammón országát
1. vers
Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan megmondta nekem az Úr, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyvidéket.
→
4Móz 14,25;
4Móz 21,4
2. vers
Majd ezt mondta nekem az Úr:
3. vers
Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyvidéket, forduljatok észak felé!
4. vers
Parancsold meg azért a népnek: Ti most elvonultok testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők ugyan félnek tőletek, de nagyon vigyázzatok:
→
4Móz 20,14
5. vers
ne indítsatok háborút ellenük! Mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, hiszen a Széír-hegyvidéket Ézsau birtokába adtam.
→
1Móz 36,8
6. vers
Ha enni akartok, pénzért vegyetek tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzért vegyetek tőlük.
7. vers
Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben.
8. vers
Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, letérve az Arábá-völgyön át vezető útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul. Megfordultunk, és Móáb pusztája felé mentünk tovább.
9. vers
Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne indítsatok ellene háborút! Mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam.
→
1Móz 19,37
10. vers
Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákiak.
11. vers
A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákiak, csak a móábiak émieknek nevezték őket.
12. vers
Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai elfoglalták a birtokukat, kiirtották maguk elől őket, és a helyükbe telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az Úr adott neki birtokul.
→
1Móz 14,6;
1Móz 36,30
13. vers
Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered-patakon.
14. vers
Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.
→
4Móz 14,28
15. vers
Bizony, az Úr keze nehezedett rájuk, míg mind egy szálig ki nem vesztek a táborból.
16. vers
Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül,
18. vers
Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán.
19. vers
Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne indíts ellenük háborút! Mert nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, hiszen azt Lót fiainak a birtokába adtam.
→
1Móz 19,38
20. vers
Ez is a refáiak földjéhez tartozott: refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket.
21. vers
Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákiak, de az Úr kiirtotta őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek
22. vers
ugyanúgy, ahogyan Ézsau Széírben lakó fiaival tette az Úr: kiirtotta előlük a hóriakat, azok pedig elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek; ott laknak még ma is.
23. vers
Az avviak falvakban laktak, egészen Gázáig, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.
24. vers
Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Íme, kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, és indíts ellene háborút!
25. vers
A mai naptól kezdve rettegést és félelmet keltek a népekben előtted mindenütt az ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
Szíhón legyőzése
27. vers
Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
28. vers
Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel,
29. vers
ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni.
30. vers
De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig.
31. vers
Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát!
32. vers
De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.
33. vers
Istenünk, az Úr azonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt.
34. vers
Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem.
35. vers
Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került.
36. vers
Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, az Úr.
37. vers
De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
Könyvek
