Mózes második könyve

Fejezetek:

… 10 11 12 13 14 …   ⇤ ← 12 → ⇥

1. vers

Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:

→ 3Móz 23,5; 4Móz 9,1; 5Móz 16,1; Jn 2,13; Jn 6,4; Jn 11,55; Jn 12,1; Jn 13,1; Jn 18,28; Jn 19,14; ApCsel 12,3; 1Kor 5,7

2. vers

Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.

→ 4Móz 28,16

3. vers

Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt.

4. vers

Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból.

5. vers

Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek.

6. vers

Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.

7. vers

Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.

8. vers

Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá.

9. vers

Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.

10. vers

Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.

11. vers

Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.

→ 2Móz 12,15

12. vers

Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr.

13. vers

De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.

→ 3Móz 17,11; 1Pt 1,2; Jel 7,14; Jel 12,11

14. vers

Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek.

→ 2Móz 23,15; 2Móz 34,18; 3Móz 23,6; 4Móz 28,16; 5Móz 16,3; Józs 5,10; 2Krón 30,21; 2Krón 35,17; Ez 45,21; Mt 26,17; Mk 14,1; Lk 2,41; Lk 22,1

15. vers

Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.

16. vers

Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges.

17. vers

Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint.

18. vers

Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.

19. vers

Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte.

20. vers

Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.

21. vers

Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát.

22. vers

Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.

→ 3Móz 14,4; 4Móz 19,6; 1Kir 5,13; Zsolt 51,9; Jn 19,29; Zsid 9,19

23. vers

Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.

→ Zsid 11,28

24. vers

Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.

25. vers

Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.

→ Zsolt 105,44

26. vers

És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás,

27. vers

akkor így feleljetek: Páskaáldozat ez az Úrnak, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult.

28. vers

Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr.

29. vers

Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén: a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttjét.

→ 2Móz 4,22; Zsolt 78,51; Zsolt 105,36; Zsolt 135,8; Zsolt 136,10

30. vers

Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes udvari embere meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.

31. vers

A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek, és szolgáljátok áldozattal az Urat, ahogy kívántátok.

32. vers

Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!

33. vers

Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!

34. vers

A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát.

35. vers

Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.

→ 2Móz 3,21

36. vers

Az Úr ugyanis jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így szereztek zsákmányt Egyiptomtól.

37. vers

Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.

→ 2Móz 13,20; 4Móz 33,5

38. vers

Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen sok jószág.

39. vers

Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mert az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.

40. vers

Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.

→ 1Móz 15,13; ApCsel 7,6; Gal 3,17

41. vers

A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.

42. vers

Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka ezért az Úré: Virrasszon azon Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!

43. vers

Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.

→ 3Móz 22,10; 4Móz 9,14

44. vers

De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.

45. vers

Betelepült és napszámos nem ehet belőle.

46. vers

Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.

→ 4Móz 9,12; Jn 19,33

47. vers

Izráel egész közössége készítse el ezt!

48. vers

Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát valamennyi férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.

49. vers

Ez a törvény egyformán vonatkozik a született izráelire és a jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.

50. vers

Izráel fiai mindnyájan eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40