Mózes második könyve
13. fejezet
Rendelkezések az elsőszülöttekről és a kovásztalan kenyérről
1. vers
Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2. vers
Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
→
2Móz 22,28;
3Móz 27,26;
4Móz 3,13;
4Móz 8,16;
4Móz 18,15;
5Móz 15,19;
Lk 2,23
3. vers
Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni.
4. vers
Ma, ábíb hónapban vonultok ki.
5. vers
És ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.
→
2Móz 3,8
6. vers
Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.
7. vers
Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden.
8. vers
És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
9. vers
Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.
10. vers
Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.
11. vers
Ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja,
12. vers
akkor add át az Úrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, az Úr tulajdona.
→
5Móz 15,19;
Lk 2,23
13. vers
A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg.
14. vers
És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.
15. vers
Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút.
16. vers
Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból.
Az Úr vezeti Izráelt
17. vers
Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba!
18. vers
Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból.
19. vers
József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal!
→
1Móz 50,25;
Józs 24,32
20. vers
Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
→
4Móz 33,6
21. vers
Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.
→
2Móz 14,19;
2Móz 40,38;
4Móz 9,15;
4Móz 10,34;
4Móz 14,14;
5Móz 1,33;
Neh 9,12;
Zsolt 78,14;
Zsolt 99,7;
Zsolt 105,39;
Ézs 4,5;
1Kor 10,1
22. vers
Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
Könyvek
