A királyok második könyve
23. fejezet
Jósiás helyreállítja az igaz istentiszteletet
1. vers
A király ekkor magához gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit.
2. vers
Azután fölment a király az Úr házába, és vele együtt valamennyi júdai férfi és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak.
3. vers
Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.
→
5Móz 26,17;
Józs 24,25;
2Krón 15,12;
2Kir 11,17
4. vers
Ezután megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak, a helyettesének és az ajtóőröknek, hogy hordjanak ki az Úr templomából minden olyan fölszerelést, amely Baalnak, Asérának és az ég minden seregének készült. Elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidrón mezején, és a hamut Bételbe vitette.
→
2Kir 21,3;
1Kir 12,28
5. vers
Eltávolította a bálványpapokat, akiket Júda királyai alkalmaztak azért, hogy az áldozóhalmokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek.
→
1Kir 18,40;
2Kir 10,25
6. vers
Kivitette az Úr házában levő Aséra-szobrot is Jeruzsálemen kívülre, a Kidrón-völgybe, és elégettette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép temetőjébe szóratta.
→
2Kir 21,7
7. vers
Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek Asérának.
→
1Kir 14,24
8. vers
Behozatta az összes papot Júda városaiból, az áldozóhalmokat pedig, amelyeken a papok tömjéneztek, tisztátalanná tette Gebától Beérsebáig. Leromboltatta a kapuknál levő áldozóhalmokat, amelyek Jósua városparancsnok kapujának a bejáratánál voltak, a városkapun belül, bal kéz felől.
9. vers
Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak az Úr oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között.
11. vers
Eltávolította az Úr házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda Netan-Melek udvarnok kamrája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette.
12. vers
Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek az emeleten, az Áház-szoba tetején voltak, amelyeket Júda királyai készíttettek, meg azokat az oltárokat is, amelyeket Manassé készíttetett az Úr házának mindkét udvarában. Összezúzatta őket, és a porukat a Kidrón-patakba szóratta.
→
2Kir 21,5;
2Krón 28,24
13. vers
Tisztátalanná tette a király azokat az áldozóhalmokat is, amelyek Jeruzsálemtől keletre, a Mashít-hegytől pedig délre voltak, amelyeket még Salamon, Izráel királya építtetett Astóretnek, a szidóniak förtelmes bálványának, Kemósnak, a móábiak förtelmes bálványának és Milkómnak, az ammóniak utálatos bálványának.
→
1Kir 11,7
14. vers
Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg.
15. vers
A bételi áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Izráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette.
→
1Kir 12,32
16. vers
Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, az, aki ezeket a dolgokat meghirdette.
→
1Kir 13,2
17. vers
Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából érkezett, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket te a bételi oltárral tettél.
18. vers
Erre ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából érkezett próféta csontjaival együtt.
19. vers
Jósiás Samária városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket az Úr bosszantására készíttettek Izráel királyai. Mindenben ugyanúgy bánt velük, ahogyan azt Bételben tette.
20. vers
Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.
Jósiás páskaünnepe
21. vers
Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok páskát Isteneteknek, az Úrnak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében!
→
5Móz 16,1
22. vers
Bizony nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák, Izráel bíráinak ideje óta, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében,
23. vers
csak Jósiás király tizennyolcadik évében tartottak ilyen páskát az Úrnak Jeruzsálemben.
24. vers
Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában.
→
5Móz 18,10;
2Kir 22,8
25. vers
Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből megtért volna az Úrhoz, mindenben megfelelve Mózes törvényének, és utána sem támadt hozzá hasonló.
→
5Móz 6,4;
2Kir 18,5
26. vers
Az Úr izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen mindazért a sok bosszúságért, amit Manassé okozott.
→
2Kir 21,1
27. vers
Ezért azt mondta az Úr: Júdát is eltávolítom színem elől, ahogyan Izráelt eltávolítottam, és megvetem ezt a várost, Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem!
→
1Kir 8,16;
2Kir 17,18
28. vers
Jósiás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.
Jósiás elesik a megiddói csatában
29. vers
Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen az Eufrátesz folyó felé. Jósiás király szembeszállt vele, de az megölte őt Megiddónál, alighogy meglátta.
30. vers
Emberei holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát; felkenték, és királlyá tették az apja után.
31. vers
Huszonhárom éves volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnából.
32. vers
Azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan elődei tették.
33. vers
De Nékó fáraó fogságba vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhassék Jeruzsálemben, az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki.
Jójákím uralkodása
34. vers
Nékó fáraó ezután Eljákímot, Jósiás fiát tette királlyá apja, Jósiás után, és a nevét Jójákímra változtatta. Jóáházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott halt meg.
35. vers
Jójákím megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de kivetette azt az országra, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. Az ország népétől fejenként becslés szerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat, hogy megadhassa Nékó fáraónak.
→
2Kir 15,20
36. vers
Huszonöt éves volt Jójákím, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Zebúddá volt, Pedájá leánya Rúmából.
37. vers
Azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan elődei tették.
Könyvek
