A királyok második könyve
10. fejezet
Jéhú megöleti Aháb fiait és párthíveit
1. vers
Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez. Ez állt a levelekben:
2. vers
Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt.
3. vers
Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért!
4. vers
Ők azonban rettenetesen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?!
→
2Kir 9,24
5. vers
Akkor a palota felügyelője, a városparancsnok meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz!
6. vers
Erre egy második levelet is írt nekik, amelyben ez állt: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek el hozzám Jezréelbe holnap ilyenkor! A király fiai ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél laktak; azok nevelték őket.
7. vers
Amikor a levél megérkezett hozzájuk, fogták a király fiait, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Jéhúnak Jezréelbe.
8. vers
Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a király fiainak a fejét, ezt mondta: Tegyétek ki azokat reggelre két kupacban a kapu bejáratához!
9. vers
Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti ártatlanok vagytok. Én ütöttem pártot uram ellen, és őt én öltem meg. De ki vágta le mindezeket?
10. vers
Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre az Úr igéjéből, amit kijelentett az Úr Aháb házáról! Az Úr véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Illés által.
→
1Kir 21,19
11. vers
Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és bizalmas emberét meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni.
12. vers
Majd elindult, és elment Samáriába. Éppen Bét-Éked-Háróímnál járt,
13. vers
amikor találkozott Jéhú Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a király fiait meg az anyakirálynő fiait.
14. vers
Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.
Jéhú és Jónádáb megölik a Baal-papokat
15. vers
Onnan továbbmenve összetalálkozott Jónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte tőle: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Jónádáb így felelt: Igen! Ha igen – mondta Jéhú –, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára.
→
Jer 35,6
16. vers
Majd ezt mondta: Gyere velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért! És magával vitte a harci kocsiján.
17. vers
Miután megérkezett Samáriába, levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, az Úr igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek.
→
1Kir 21,21
18. vers
Akkor összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé Baalt; Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni őt!
→
1Kir 16,31
19. vers
Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Jéhú azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa Baal tisztelőit.
20. vers
Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt.
21. vers
Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és eljöttek Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek Baal templomába, úgyhogy Baal temploma zsúfolásig megtelt.
22. vers
Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat.
23. vers
Majd bement Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia Baal templomába, és ezt mondta Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek az Úr tisztelői közül. Csak Baal tisztelői lehetnek itt!
24. vers
Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Jéhú pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért.
25. vers
Amikor befejezte az égőáldozat bemutatását, ezt parancsolta Jéhú a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe.
→
1Kir 18,40;
2Kir 11,18
26. vers
Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették.
27. vers
Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.
28. vers
Így pusztította ki Jéhú Baalt Izráelből.
29. vers
De nem tágított Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.
→
1Kir 12,28
30. vers
Az Úr ezt mondta Jéhúnak: Mivel maradéktalanul véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál Aháb házával, azért utódaid négy nemzedéken át ülhetnek majd Izráel trónján.
→
2Kir 15,12
31. vers
Jéhú azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel az Úrnak, Izráel Istenének a törvénye szerint éljen. Nem tágított Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.
Hazáél győzelme Izráelen
32. vers
Abban az időben kezdte az Úr megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel határa mentén mindenütt:
→
2Kir 8,12
33. vers
a Jordántól napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a rúbenieket és a manassébelieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértól fogva egész Gileádot és Básánt.
34. vers
Jéhú egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstette meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.
35. vers
Azután Jéhú pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Jóáház lett a király.
36. vers
Jéhú huszonnyolc esztendeig volt Samáriában Izráel királya.
Könyvek
