Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az efezusbelieknek írt
capítulo 5
verso 1
annak okáért az Istennek követői legyetek, mint szerelmes fiak,
verso 2
és szerelemben járjatok, miképpen az Krisztus is szerete minket, és ő magát adá miértünk ajándékul és áldozatul az Istennek, mely jó illatként lőn.
verso 3
továbbá az paráználkodást és akármi fertelmességet, avagy fösvénységet ingyen ne halljanak tiközöttetek, mint az szentekhez illik,
verso 4
avagy éktelen beszédet, avagy balgatag beszédet, avagy csúf beszédet, melyek nem illenek, hanem inkább hálaadás.
verso 5
mert ezt tudjátok, hogy sem paráználkodónak, sem fertelmesnek, sem fösvénynek, ki bálványimádó, öröksége nincsen az Krisztusnak és az Istennek országában.
verso 6
senki titeket meg ne csaljon hiába való beszédekkel. mert ennek okáért szokott jönni az Istennek haragja az szófogadatlan fiakra.
verso 7
annak okáért ne legyetek ővelük közösek.
verso 8
mert ennek előtte sötétségek valátok, mostan kediglen világosságok vagytok az Úristenben. úgy járjatok, mint világosságnak fiai.
verso 9
mert az léleknek gyümölcse minden jóságban és ártatlanságban és igazságban vagyon,
verso 10
jól meglátván, ami az Úristennek kellemetes legyen.
verso 11
és ne közösüljetek az sötétségnek használatlan művelkedetéhez, sőt inkább azokat is megmutassátok, hogy nem jó.
verso 12
mert aminemű dolgokat ez ilyenek tesznek titkon, éktelen csak mondani is.
verso 13
de mindenek nyilván lesznek, mikoron az világosságtól kijelentetnek.
verso 14
mert valami által valami dolog kijelenik, világosság az. annak okáért mondja. serkenj fel, ki alszol, és kelj fel halottaiból, és világosságot fog tenni teneked az Krisztus.
verso 15
annak okáért meglássátok, miképpen fogyatkozás nélkül járjatok, és nem mint esztelenek, hanem mint bölcsek.
verso 16
és az időnek alkalmas voltát áron is megvegyétek, hogy mivel az emberi életnek napjai nagy veszedelemben forognak.
verso 17
annak okáért esztelenek ne legyetek, hanem megértsétek, mi legyen az Úristennek akarata.
verso 18
és borral meg ne részegüljetek, melyben mértéketlen élet vagyon, de beteljesedjetek Szentlélekkel,
verso 19
és timagatoknak beszéljetek énekléseknek és isteni dicséreteknek, és lelki énekeknek általa énekelvén, és dicséretet tévén az Úristennek az ti szívetekben,
verso 20
hálát adván az Istennek és az Atyának mindenekről mindenkoron, az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak nevébe.
verso 21
egymásnak birtoka alatt legyetek az Istennek félelmével.
verso 22
feleségek, az ti tulajdon férjeteknek birtoka alatt legyetek, mint az úrnak.
verso 23
mert az férj feje az feleségnek, miképpen az Krisztus is feje az egyházbeli népnek, és ugyanazon, aki egészséget ad az testnek.
verso 24
annak okáért miképpen az egyházbeli nép birtoka alatt vagyon az Krisztusnak, ezenképpen az feleségek és birtokok alatt legyenek az ő férjeiknek mindenekben.
verso 25
férjek, szeressétek az ti feleségeiteket, miképpen az Krisztus is szereté az egyházbeli népet, és önmagát halálra adá azért,
verso 26
hogy azt megszentelné, mely megtisztíttatott az mosóvízben az igének általa,
verso 27
hogy önmagához fogná az egyházbeli népet, hogy dicséretes legyen és oly, melyen undokság, avagy ránc nincsen, avagy valami egyéb efféle, hanem hogy szent legyen, és oly, kiben senki semmit meg ne feddhessen.
verso 28
akképpen kell szeretni az férjeknek az ő feleségüket, mint tulajdon az önnön testüket. aki az ő feleségét szereti, önmagát szereti.
verso 29
mert senki soha az önnön tulajdon testét nem gyűlölte, sőt neveli és táplálja azt, miképpen az Úristen is az egyházbeli népet.
verso 30
mert ugyanazon testnek vagyunk tagjai, és ugyanazonnak vagyunk testéből és teteméből.
verso 31
ez dolognak okáért el fogja hagyni az ember az ő atyját és az ő anyját, és az ő feleségéhez foglalja magát, és ez kettőből egy test leszen.
verso 32
ez isteni titok nagy, de én szólok az Krisztusról, és az egyházbeli népről.
verso 33
demaga ti is egyenként ezt tegyétek, hogy minden az ő feleségét szeresse, mint önnön magát. az feleség kediglen ezt tegye, hogy becsülje és tisztelje az ő urát.
Libros
