Ézsaiás próféta könyve

capítulo 5


Capítulos:


Dal a terméketlen szőlőről


verso 1

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon.

Zsolt 80,9; Jer 2,21; Mt 21,33


verso 2

Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot emelt, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de az vadszőlőt termett!


verso 3

Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és a szőlőm között!


verso 4

Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem? Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd, miért termett mégis vadszőlőt?


verso 5

Megmondom én nektek, most mit teszek szőlőmmel: kerítését lerombolom, hogy lelegeljék, kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják!


verso 6

Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt!

1Móz 3,18; Ézs 7,23


verso 7

A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!


Jaj a dőzsölő gazdagoknak


verso 8

Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!

2Móz 20,17; Mik 2,2


verso 9

Ezt hallottam a Seregek Urától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.


verso 10

Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!


verso 11

Jaj azoknak, akik már reggel is ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket.

Zsolt 28,5; Péld 23,29; Ézs 28,7; Ám 6,4


verso 12

Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg.


verso 13

Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a köznép pedig szomjan eleped.

Hós 4,6


verso 14

Ezért tátja ki torkát a sír, mérhetetlen nagyra fölnyitja a száját. Odakerül az előkelő és a köznép, a zajongók és a vigadozók.


verso 15

Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, a kevély tekintetű embereknek meg kell alázkodniuk.

Ézs 2,11


verso 16

De magasztos lesz a Seregek Ura, mikor ítéletet tart, és a szent Isten megmutatja szentségét, mikor igazságot tesz.


verso 17

Bárányok legelnek ott, mint a legelőkön, a gazdagok romjain kecskék keresgélnek.


verso 18

Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket szíjakkal, mint valami kocsit,


verso 19

akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg!

Jer 5,12; Jer 17,15; Ez 12,22; 2Pt 3,4


verso 20

Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű!

Péld 17,15; Mal 2,17; Mt 6,23


verso 21

Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak.

Péld 3,7; Róm 12,16


verso 22

Jaj azoknak, akik a borivásban hősök, és vitézek az italok keverésében,


verso 23

akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát.

2Móz 23,8; Péld 17,15; Péld 24,24


verso 24

Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek Urának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét.


verso 25

Ezért lobbant haragra népe ellen az Úr, kinyújtja kezét, és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint utcán a szemét. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva.

Ézs 9,11


verso 26

Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld széléről, és az sietve, gyorsan ott terem.

Ézs 7,18; Ézs 13,2


verso 27

Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja.


verso 28

Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már. Lovainak patája mintha kova volna, kerekei olyanok, akár a forgószél.


verso 29

Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint a fiatal hímek, morog, és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül.


verso 30

Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget lát és nyomort: ahol világos volt, elsötétül minden a viharfelhőktől.

Ézs 8,22

Capítulos:


Libros