Ézsaiás próféta könyve
capítulo 44
Az Úr Lelkét ígéri népének
verso 1
De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam!
→
Ézs 41,8
verso 2
Ezt mondja az Úr, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam!
→
Ézs 43,1;
Ézs 49,1;
Jer 1,5;
Jer 30,10;
5Móz 33,5
verso 4
Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák.
verso 6
Ezt mondja az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.
→
5Móz 32,39;
Ézs 41,4;
Ézs 43,11;
Jel 1,17;
Jel 2,8;
Jel 21,6;
Jel 22,13
verso 7
Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik!
→
5Móz 4,35;
5Móz 32,39;
1Sám 2,2;
1Kir 8,60;
Ézs 41,22;
Ézs 43,9
verso 8
Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
A bálványimádás bolondság
verso 10
Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?
verso 11
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!
verso 12
A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.
→
Ézs 40,19;
Ézs 41,6;
Ézs 45,20;
Ézs 46,1;
Jer 10,3;
Jer 51,17;
ApCsel 17,29
verso 13
A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, krétával mintát rajzol, vésővel dolgozik a művén, majd ráspollyal igazít még rajta, míg el nem készít egy emberalakot, feldíszített emberhez hasonlót, hogy egy házban lakjék.
verso 14
Cédrust vág ki, tölgyet vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.
verso 15
Ez lesz az ember tüzelője: vesz belőle, hogy megmelegedjék, befűt vele, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt!
verso 16
Felét eltüzeli: ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik. Közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!
verso 17
A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!
verso 18
Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.
→
Ézs 6,9
verso 19
Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem látja be, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből hogy is csinálhatnék utálatos bálványt; hát egy fatuskót imádjak?!
verso 20
Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját becsapott szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!
Az Úr Círust küldi szabadítóul
verso 21
Gondold meg, Jákób mindezeket, mert te, Izráel az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!
→
Ézs 40,27;
Ézs 41,8;
Ézs 43,1;
Ézs 49,15
verso 23
Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az Úr Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen!
→
Zsolt 96,11;
Ézs 49,13;
Ézs 55,12;
Jel 18,20
verso 25
A jósok jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság.
→
Ézs 19,11;
Ézs 29,14;
1Kor 1,19
verso 26
De valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom. Én mondom azt Jeruzsálemnek: Lakjanak tebenned! – és Júda városainak: Épüljetek újjá! – és romjait helyreállítom.
Libros
