Mózes második könyve

Capitole:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

versetul 1

Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

Énekelek az Úrnak, mert felséges ő,

a lovat és lovasát tengerbe vetette.

versetul 2

Erősségem és énekem az Úr,

szabadítómmá lett nekem.

Ő az Istenem, őt dicsérem,

atyámnak Istene, őt magasztalom.

versetul 3

Vitéz harcos az Úr,

Jahve a neve.

versetul 4

A fáraó szekereit és seregét

tengerbe vetette,

válogatott harcosai

belefúltak a Vörös-tengerbe.

versetul 5

Elborították őket a hullámok,

kő módjára merültek a mélységbe.

versetul 6

Jobbod, Uram, erő által dicsőül meg,

jobbod, Uram, ellenséget tör össze.

versetul 7

Felséged nagyságával söpröd el támadóidat,

kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.

versetul 8

Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek,

falként álltak meg a futó habok,

a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.

versetul 9

Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket,

zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk!

Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!

versetul 10

Rájuk leheltél leheleteddel,

és a tenger elborította őket.

Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

versetul 11

Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, Uram?

Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben,

félelemmel dicsérendő és csodatévő?

versetul 12

Kinyújtottad jobbodat,

és elnyelte őket a föld.

versetul 13

Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet,

hatalmaddal viszed be szent legelődre.

versetul 14

Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,

Filisztea lakóit reszketés járja át.

versetul 15

Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei,

Móáb hatalmasait rettegés szállja meg,

elcsügged Kánaán egész lakossága.

versetul 16

Félelem és aggodalom lepi meg őket,

karod hatalmától elnémulnak, mint a kő,

míg átvonul néped, Uram!

Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

versetul 17

Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén,

melyet magadnak készítettél, Uram, lakóhelyül,

szentélyedbe, Uram, melyet kezed erősített meg.

versetul 18

Az Úr uralkodik örökkön örökké.

versetul 19

Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén.

versetul 20

Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva.

versetul 21

És Mirjám így szólt hozzájuk:

Énekeljetek az Úrnak, mert felséges ő,

a lovat lovasával tengerbe vetette.

versetul 22

Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet.

versetul 23

Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.

versetul 24

És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?

versetul 25

Ő pedig az Úrhoz kiáltott, az Úr pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett.

Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.

versetul 26

Azt mondta az Úr: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

versetul 27

Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40