chapter 27
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midőn valaki személyek becsértékére vonatkozólag fogadalmat tesz az Örökkévalónak,
akkor legyen a férfiszemély becsértéke, húsz évestől hatvan évesig, legyen a becsértéke ötven sekel ezüst, a szent sekel szerint.
Ha pedig nőszemély, legyen a becsérték harminc sekel.
És öt évestől húsz évesig legyen a férfiszemély becsértéke húsz sekel, a nőé tíz sekel.
És egy hónapostól öt évesig legyen a férfiszemély becsértéke öt sekel ezüst és a nő becsértéke három sekel ezüst.
És hatvan évestől felfelé, ha férfiszemély, akkor legyen a becsérték tizenöt sekel, a nőé pedig tíz sekel.
De ha szegényebb, mintsem adhatná a becsértéket, akkor állítsák a pap elé és becsülje fel a pap, ahhoz képest, amint telik a fogadalomtevő vagyonából, becsülje fel a pap.
És ha barom az, amiből bemutatnak áldozatot az Örökkévalónak, minden, amit abból ad az Örökkévalónak, legyen szent.
Ne változtassa meg és ne cserélje ki a jót rosszal vagy a rosszat jóval; és ha mégis kicserélne barmot barommal, akkor mind a kettő, az és amire cserélte, legyen szent.
De ha bármely tisztátalan barom az, amelyből nem mutatnak be áldozatot az Örökkévalónak, állítsa a barmot a pap elé;
és a pap becsülje meg, akár jó, akár rossz, ahogy a pap megbecsüli, úgy legyen.
De ha meg akarja váltani, akkor toldja meg a megbecsült érték egy ötödével.
És ha valaki házát szenteli szentségül az Örökkévalónak, becsülje meg azt a pap, akár jó, akár rossz; és amint megbecsüli a pap, úgy legyen.
És ha az, aki házát szentelte és vissza akarja váltani, toldja hozzá a becslés összegének ötödét és legyen az övé.
És ha birtokának földjéből szentel valaki egy részt az Örökkévalónak, akkor legyen a becslés a vetéséhez képest: egy chómer árpának vetése ötven ezüst sekel.
Ha a jóbél évétől kezdve szenteli földjét, a becslés szerint maradjon.
De ha a jóbél után szenteli földjét, akkor számítsa neki a pap az árt a jóbél évéig hátralévő évekhez képest és az vonassék le a becslésből.
És ha vissza akarja váltani a földet az, aki szentelte, akkor toldja hozzá a becslés összegének ötödét és maradjon az övé.
De ha nem akarja visszaváltani a földet vagy ha eladta a földet más embernek, nem váltható vissza többé.
És legyen a föld, amikor felszabadul a jóbélben, szent az Örökkévalónak, mint az örökre szentelt föld; a papé legyen annak birtoklása.
És ha vásárolt földet, amely nem birtokának földjéből való, szentel az Örökkévalónak,
akkor számítsa neki a pap a becslés összegét a jóbél évéig és adja meg a becslés összegét azon a napon, szentségül az Örökkévalónak.
A jóbél évében térjen vissza a föld ahhoz, akitől vette, akinek birtoka az az országban.
Minden becslés legyen a szent sekel szerint: húsz géra legyen a sekel.
Csak az elsőszülöttet a barmok közül, amely mint elsőszülött adandó az Örökkévalónak, azt ne szentelje senki; akár ökör, akár bárány, az az Örökkévalóé.
Ha pedig tisztátalan baromból való, váltsa meg a becsértéken és toldja hozzá az ötödét; ha pedig nem váltja meg, adassék el becslés szerint.
Azonban semmi örökre felajánlott dolog, amit örökre szentel valaki az Örökkévalónak, abból, ami az övé, emberből, baromból vagy birtokának földjéből, ne adassék el és ne váltassék meg; minden örökre felajánlott dolog a legszentebb az Örökkévalónak.
Semmi szent tilalom alá vetett személy, aki örökre szent az emberek közül, nem váltható meg, ölessék meg.
Az ország minden tizede az ország vetéséből, a fának gyümölcséből az Örökkévalóé, szent az Örökkévalónak.
És ha valaki meg akar váltani valamit a tizedéből, ötödét toldja hozzá.
Marhának és juhfélének minden tizede, mindaz, ami átmegy a vessző alatt, a tizedik szent legyen az Örökkévalónak.
Ne válogassa meg jó-e, rossz-e, és ne cserélje el; ha pedig elcserélné, legyen az és amire kicserélte szent, nem váltható meg.
Ezek a parancsolatok, amelyeket az Örökkévaló parancsolt Mózesnek Izráel fiai részére a Szinaj hegyén.