Márk evangéliuma
7. fejezet
Jézus tanítása a tisztaságról
1. vers
Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,
2. vers
mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik.
→
Mt 15,2
3. vers
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához,
4. vers
és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása.
5. vers
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
6. vers
Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
→
Ézs 29,13
7. vers
Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.”
8. vers
Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
9. vers
Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.
10. vers
Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”
→
2Móz 20,12;
2Móz 21,17
11. vers
Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni,
12. vers
akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért;
13. vers
és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.
14. vers
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!
15. vers
Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.
→
ApCsel 10,14
16. vers
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
17. vers
Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról.
18. vers
Ő pedig ezt mondta nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná,
19. vers
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt,
20. vers
és hozzátette: Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.
21. vers
Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság,
22. vers
házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, rágalmazás, gőg, esztelenség.
23. vers
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.
A pogány asszony hite
24. vers
Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban,
25. vers
mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult.
26. vers
Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.
27. vers
Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
28. vers
Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
29. vers
Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög.
30. vers
Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
A süketnéma meggyógyítása
31. vers
Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül.
32. vers
Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét.
33. vers
Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét;
34. vers
azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!
35. vers
És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.
36. vers
Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték,
37. vers
és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!
→
Ézs 35,4
Könyvek
