Márk evangéliuma
capítulo 7
Jézus tanítása a tisztaságról
verso 1
Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,
verso 2
mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik.
→
Mt 15,2
verso 3
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához,
verso 4
és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása.
verso 5
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
verso 6
Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
→
Ézs 29,13
verso 7
Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.”
verso 8
Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
verso 9
Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.
verso 10
Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”
→
2Móz 20,12;
2Móz 21,17
verso 11
Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni,
verso 12
akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért;
verso 13
és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.
verso 14
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!
verso 15
Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.
→
ApCsel 10,14
verso 16
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
verso 17
Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról.
verso 18
Ő pedig ezt mondta nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná,
verso 19
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt,
verso 20
és hozzátette: Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.
verso 21
Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság,
verso 22
házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, rágalmazás, gőg, esztelenség.
verso 23
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.
A pogány asszony hite
verso 24
Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban,
verso 25
mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult.
verso 26
Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.
verso 27
Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
verso 28
Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
verso 29
Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög.
verso 30
Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
A süketnéma meggyógyítása
verso 31
Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül.
verso 32
Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét.
verso 33
Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét;
verso 34
azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!
verso 35
És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.
verso 36
Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték,
verso 37
és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!
→
Ézs 35,4
Libros
