Jeremiás próféta könyve
31. fejezet
Jövendölés a hazatérésről
1. vers
Abban az időben – így szól az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek.
2. vers
Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3. vers
A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4. vers
Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között!
5. vers
Ültetsz te még szőlőt Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6. vers
Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!
A hazatérés
7. vers
Ezt mondja az Úr: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát!
8. vers
Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza.
9. vers
Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.
→
2Móz 4,22;
2Kor 6,18
10. vers
Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11. vers
Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.
12. vers
Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé.
13. vers
Akkor örömtáncot jár a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.
15. vers
Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek többé fiai.
→
Jel 21,4
16. vers
Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – így szól az Úr –, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.
17. vers
Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr –, mert visszatérnek hazájukba fiaid.
Efraim bűnbánata – Isten irgalmassága
18. vers
Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!
→
JSir 5,21
19. vers
Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát.
20. vers
Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.
→
Ézs 49,15;
Hós 11,8
21. vers
Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, figyeld az országutat, az utat, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba!
22. vers
Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő fog járni a férfi után!
23. vers
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
24. vers
Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók.
25. vers
Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
26. vers
Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27. vers
Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
→
Jer 1,10
28. vers
És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr.
→
Jer 1,10
29. vers
Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle,
→
Ez 18,2
Isten új szövetséget köt népével
31. vers
Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32. vers
Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr.
→
Jer 11,10;
Zsid 10,16
33. vers
Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
→
Jer 24,7;
Jer 33,8
34. vers
Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
35. vers
Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy nappal világítson, és megszabta a hold meg a csillagok rendjét, hogy éjjel világítsanak, aki mozgásban tartja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, akinek Seregek Ura a neve:
→
1Móz 1,16
36. vers
Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.
→
Ézs 54,9;
Jer 33,25
37. vers
Ezt mondja az Úr: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni idelent a föld alapjait, akkor vetem el Izráel utódait mindazért, amit elkövettek – így szól az Úr.
→
Ézs 40,12
38. vers
Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig.
39. vers
Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.
40. vers
Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.
→
Jer 7,32
Könyvek
