Jeremiás próféta könyve
16. fejezet
Jeremiás élete ítéletet példáz
1. vers
Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
2. vers
Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!
3. vers
Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik őket ebben az országban:
4. vers
Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz az eledele.
5. vers
Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól az Úr –, a szeretetet és az irgalmat.
7. vers
Nem törnek kenyeret a gyászolónak vigasztalásul a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével se apjáért, se anyjáért.
→
Ez 24,17
8. vers
Lakodalmas házba se menj be, és enni-inni ne ülj le közéjük!
→
Jer 15,17
9. vers
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének!
→
Jer 7,34;
Jel 18,23
10. vers
Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az Úr ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, az Úr ellen?
→
Jer 5,19
11. vers
Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem – így szól az Úr –, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet.
→
Jer 11,10;
Jer 13,10
12. vers
Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám.
→
Jer 7,26
13. vers
Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!
→
5Móz 28,64;
Jer 10,18;
Jer 15,14
Ígéret a hazatérésről
14. vers
De majd eljön az idő – így szól az Úr –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
→
Jer 23,7;
Ez 28,25
15. vers
hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.
16. vers
Íme, sok halászt hívatok – így szól az Úr –, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.
17. vers
Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és bűnük nem maradhat rejtve szemem előtt.
→
Jób 34,21;
Jer 32,19
18. vers
Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és megtöltötték örökségemet utálatos szokásaikkal.
→
Ézs 40,2;
Jer 7,30
A pogányok is megtérnek
19. vers
Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit!
→
Ézs 2,2;
Jel 15,4
20. vers
Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!
Könyvek
