Mózes ötödik könyve
5. fejezet
A Tízparancsolat
1. vers
Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat!
3. vers
Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt és most életben vagyunk.
→
5Móz 29,13
4. vers
Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűz közepéből.
→
2Móz 19,16
5. vers
Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit:
6. vers
Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
→
Zsolt 81,11
7. vers
Ne legyen más istened rajtam kívül!
8. vers
Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak.
→
3Móz 26,1;
5Móz 27,15
9. vers
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.
→
2Móz 34,6;
4Móz 14,18;
5Móz 7,9;
Jer 32,18
10. vers
De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
11. vers
Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!
→
3Móz 19,12;
Mt 5,33
13. vers
Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat,
14. vers
de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan!
15. vers
Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
→
5Móz 15,15;
5Móz 24,18
16. vers
Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
→
Mt 15,4;
Mk 7,10;
Mt 18,19;
Mk 10,19;
Lk 18,20;
Róm 13,9;
Jak 2,11;
Ef 6,2
20. vers
Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
21. vers
Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!
→
Mik 2,2;
Róm 7,7
Mózes közvetíti a népnek Isten parancsait
22. vers
Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűzből, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és ideadta nekem.
→
2Móz 31,18;
2Móz 32,15
23. vers
Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt,
→
Zsid 12,18
24. vers
és ezt mondtátok: Íme, az Úr, a mi Istenünk, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél vele.
25. vers
De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az Úrnak hangját, akkor meghalunk.
26. vers
Mert van-e olyan halandó, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből, úgy mint mi, és mégis életben maradt?
27. vers
Menj hát te oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az Úr mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az Úr mondott neked, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt.
28. vers
Amikor meghallotta az Úr azokat a szavakat, amelyeket nekem mondtatok, így szólt hozzám az Úr: Hallottam e népnek a szavait, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az, amit mondtak.
29. vers
Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, így félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak.
→
Zsolt 81,14
30. vers
Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
31. vers
Te pedig maradj itt mellettem, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy teljesítsék azokat azon a földön, amelyet a birtokukba adok.
33. vers
Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
Könyvek
