Mózes negyedik könyve
20. fejezet
Mirjám halála
Isten vizet ad a sziklából
1. vers
Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
→
4Móz 20,28;
4Móz 33,38
2. vers
De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
→
2Móz 17,1
3. vers
A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
5. vers
Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!
6. vers
Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
→
2Móz 24,17
7. vers
Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr:
8. vers
Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak!
→
Zsolt 78,15;
Zsolt 106,32;
1Kor 10,4
9. vers
Mózes tehát az Úr színe előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint.
10. vers
Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11. vers
Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.
13. vers
Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak az Úrral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.
→
Zsolt 81,8
Edóm nem engedi át Izráelt
14. vers
Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
15. vers
Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
→
2Móz 1,11;
5Móz 26,6
16. vers
Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban.
→
2Móz 2,23;
2Móz 3,7;
2Móz 14,19;
2Móz 32,20
17. vers
Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden.
18. vers
Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened.
19. vers
Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
→
5Móz 2,4
20. vers
De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
21. vers
Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
22. vers
Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
→
4Móz 33,37
23. vers
És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
25. vers
Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre!
26. vers
Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül!
27. vers
Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
28. vers
Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
29. vers
Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.
Könyvek
