A krónikák második könyve
23. fejezet
Jójádá főpap Jóást teszi királlyá
1. vers
A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjával, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jóhánán fiával, Azarjával, Óbéd fiával, Maaszéjával, Adájá fiával és Elísáfáttal, Zikrí fiával.
2. vers
Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek.
3. vers
Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól!
→
2Sám 7,16
4. vers
Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat,
5. vers
egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az Úr háza udvaraiban.
6. vers
Senki se menjen be az Úr házába; csak a papok és a szolgálatukat végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig tartsa meg, amit elrendelt az Úr!
7. vers
A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a templomba be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár!
8. vers
A léviták és egész Júda mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat.
9. vers
Jójádá, a főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak.
10. vers
Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt.
11. vers
Akkor kivezették a király fiát, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, Jójádá és a fiai pedig fölkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király!
12. vers
Meghallotta Ataljá az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ezért bement a nép közé az Úr házába.
13. vers
Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés!
14. vers
De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg.
15. vers
Akkor kituszkolták, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
Jójádá főpap lerombolja Baal templomát
16. vers
Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek.
→
2Krón 15,12
17. vers
Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt.
18. vers
Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az Úr háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az Úr házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az Úrnak, örvendezve – amint az meg van írva Mózes törvényében – és énekelve, Dávid rendelkezése szerint.
→
1Krón 23
19. vers
Kapuőröket rendelt az Úr háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan.
20. vers
Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt.
21. vers
Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.
Könyvek
