A krónikák második könyve
10. fejezet
Az ország kettészakadása
1. vers
Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.
2. vers
Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. De visszatért Jeroboám Egyiptomból,
3. vers
mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:
4. vers
Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked.
5. vers
Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.
6. vers
Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?
7. vers
Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek.
8. vers
De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.
9. vers
Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk!
10. vers
Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Ezt mondd nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál!
11. vers
Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal!
12. vers
Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra!
13. vers
Ám a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,
14. vers
hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal!
15. vers
Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse az Úr azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16. vers
Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával!
Izráel tehát hazament,
17. vers
Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18. vers
Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték őt, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.
19. vers
Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
Könyvek
