Ésaiás

Capitole:

… 49 50 51 52 53 …   ⇤ ← 51 → ⇥

versetul 1

Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,
akik keresitek Jehovát.

Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,
és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.

versetul 2

Tekintsetek ősapátokra, Ábrahámra,
és Sárára, aki világra hozott titeket.

Mert Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
aztán megáldottam, és sok utódot adtam neki.

versetul 3

Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.

Megvigasztalja romjait,
pusztáját olyanná teszi, mint az Éden,
kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.

Ujjonganak és vigadnak benne,
hálaadás és énekszó hallatszik.

versetul 4

Figyelj rám, ó, népem,
és fordítsd felém füledet, nemzetem!

Mert törvényt bocsátok ki,
és ítéletem világosság lesz a népeknek.

versetul 5

Közeleg az igazságosságom.

Úton van szabadításom,
és karom megítéli a népeket.

Bennem reménykednek majd a szigetek,
és a karomra várnak.

versetul 6

Nézzetek fel az égre,
és tekintsetek le a földre.

Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,
a föld elkopik, mint a ruha,
lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.

De az én szabadításom örökre szól,
és igazságosságom soha nem vall kudarcot.

versetul 7

Hallgassatok rám, ti, akik tudjátok, mi a helyes,
te nép, akinek szívében van törvényem!

Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,
és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.

versetul 8

Mert megeszi őket a moly, mint a ruhát,
megeszi őket a ruhamoly, mint a gyapjút.

Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.”

versetul 9

Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,
ó, Jehova karja!
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.

Hát nem te zúztad szét Ráhábot,
és szúrtad át a tengeri szörnyet?

versetul 10

Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?

versetul 11

Visszatérnek majd Jehova megváltottai.

Sionba jönnek örömmel kiáltva,
és végtelen öröm koronázza őket.

Ujjongani és örülni fognak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.

versetul 12

„Én, én vigasztallak meg titeket.

Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,
és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?

versetul 13

Miért felejted el alkotódat, Jehovát,
aki kifeszítette az eget és lerakta a föld alapját?

Egész nap csak rettegtél elnyomóid dühétől,
mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?

versetul 14

Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.

Nem fog meghalni, nem száll a verembe,
és mindig lesz kenyere.

versetul 15

Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,
aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.
Seregek Jehovája a neve.

versetul 16

Szavaimat szádba adom,
és kezem árnyékával eltakarlak,
hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,
és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«

versetul 17

Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,
te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.

Kiittad a kelyhet,
kiürítetted a tántorgás poharát.

versetul 18

A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,
és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.

versetul 19

Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!
Ki vigasztal meg?

versetul 20

Fiaid elájultak.

Ott fekszenek minden utcasarkon,
mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”

versetul 21

Azért, kérlek, figyelj ide,
ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!

versetul 22

Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:

„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,
a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.

versetul 23

Kínzóid kezébe adom azt,
akik ezt mondták neked: »Hajolj le, hogy járhassunk rajtad!«

Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca, amelyen járnak.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66