A zsidókhoz írt levél
7. fejezet
Krisztus főpap Melkisédek rendje szerint
1. vers
Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta.
→
1Móz 14,17;
4Móz 18,21
2. vers
Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya.
3. vers
Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.
4. vers
De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából.
5. vers
Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak.
6. vers
De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta.
7. vers
Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8. vers
Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él.
9. vers
És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott,
10. vers
mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
11. vers
Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?
12. vers
Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.
13. vers
Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14. vers
Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes.
→
Ézs 11,1;
Róm 1,3;
Jel 5,5
15. vers
És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap,
16. vers
aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint.
17. vers
Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”
→
Zsolt 110,4
18. vers
A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan,
19. vers
mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá.
20. vers
Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –,
21. vers
hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.”
22. vers
Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé.
23. vers
És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban;
24. vers
az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké.
25. vers
Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.
→
Róm 8,34
26. vers
Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett.
27. vers
Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul.
→
2Móz 29
28. vers
Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Könyvek
