Zakariás próféta könyve
14. fejezet
Végső ítélet. Jeruzsálem felmagasztalása
1. vers
Eljön az Úr napja, amikor a tőled elvett zsákmányon fognak osztozkodni.
→
Jóel 1,15
2. vers
Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból.
3. vers
De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján.
→
Ézs 42,13
4. vers
Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el.
5. vers
Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt.
→
Ám 1,1;
Mt 25,31
6. vers
Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy.
7. vers
Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is.
→
Ézs 30,26;
Mk 13,32
8. vers
Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át.
→
Ez 47,1;
Jóel 4,18
9. vers
Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.
→
Mal 1,14;
Jel 11,5
10. vers
Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél-toronytól a királyi borsajtókig.
→
Ézs 2,2;
Mik 4,1;
Jer 31,38
12. vers
Ilyen csapással fog az Úr sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban.
13. vers
Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra.
→
Bír 7,22;
Ez 38,21
14. vers
Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát.
15. vers
Ugyanaz a csapás éri a lovakat, az öszvéreket, a tevéket, a szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte.
16. vers
Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a lombsátrak ünnepét.
→
Ézs 66,23;
Zak 2,15;
5Móz 16,13
17. vers
Ha pedig a föld valamelyik népe nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt.
18. vers
Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a lombsátrak ünnepét.
19. vers
Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a lombsátrak ünnepét.
20. vers
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek.
→
2Móz 28,36;
2Móz 39,30
21. vers
Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
→
Jóel 4,17;
Mt 21,12;
Jel 21,26
Könyvek
