Márk evangéliuma
15. fejezet
Jézus Pilátus előtt
1. vers
Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
2. vers
Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod.
3. vers
A főpapok hevesen vádolták őt.
4. vers
Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!
5. vers
Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott.
→
Ézs 53,7
Jézus és Barabbás
6. vers
Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek.
7. vers
Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
8. vers
A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak.
9. vers
Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? –
10. vers
mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.
11. vers
A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.
12. vers
Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?
13. vers
Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!
14. vers
Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!
15. vers
Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
16. vers
A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget.
17. vers
Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére,
18. vers
és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19. vers
Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Jézus megfeszítése
20. vers
Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt.
21. vers
Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.
→
Róm 16,13
22. vers
Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
23. vers
és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el.
24. vers
Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
→
Zsolt 22,19
25. vers
Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
26. vers
Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27. vers
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
28. vers
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
→
Ézs 53,12
29. vers
Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
→
Zsolt 22,8;
Zsolt 109,25
31. vers
Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
32. vers
A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála
33. vers
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
34. vers
Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
→
Zsolt 22,2
35. vers
Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.
36. vers
Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt?
→
Zsolt 69,22
37. vers
Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
38. vers
Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39. vers
Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
40. vers
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,
41. vers
akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése
42. vers
Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,
43. vers
eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
44. vers
Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
45. vers
Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.
46. vers
Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
47. vers
A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Könyvek
