Márk evangéliuma
10. fejezet
Kérdés a házassági elválásról
1. vers
Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
2. vers
Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania?
3. vers
Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes?
4. vers
Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.
→
5Móz 24,1
5. vers
Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,
6. vers
mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert.
→
1Móz 1,27
8. vers
és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.
9. vers
Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!
10. vers
Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről.
11. vers
Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben;
→
1Kor 7,10
12. vers
és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.
Jézus megáldja a gyermekeket
13. vers
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14. vers
Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15. vers
Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.
16. vers
Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
A gazdag ifjú
17. vers
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
18. vers
Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
19. vers
Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”
→
2Móz 20,12;
3Móz 19,13
20. vers
Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21. vers
Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!
22. vers
A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
24. vers
A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!
25. vers
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26. vers
Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet?
27. vers
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
→
Jób 42,2
A tanítványok jutalma
28. vers
Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
29. vers
Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
30. vers
az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
31. vers
De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról
32. vers
Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:
33. vers
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak,
34. vers
kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.
Zebedeus fiainak kérése
35. vers
Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.
36. vers
Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?
37. vers
Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.
38. vers
Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
39. vers
Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
→
ApCsel 12,2;
Jel 1,9
40. vers
de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.
41. vers
Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
42. vers
De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük.
43. vers
De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok;
44. vers
és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!
45. vers
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
→
Ézs 53,10
A vak Bartimeus meggyógyítása
46. vers
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett.
47. vers
Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
48. vers
Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
49. vers
Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!
50. vers
Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.
51. vers
Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.
52. vers
Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Könyvek
