Jóel próféta könyve

Fejezetek:

1 2 3 4

1. vers

Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,

→ Hós 6,11; Ám 9,14

2. vers

összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.

→ Zof 3,8

3. vers

Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak.

→ Náh 3,10

4. vers

Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel bántotok!

5. vers

Hiszen elvettétek tőlem az ezüstöt és az aranyat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek.

6. vers

Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól.

7. vers

De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel őket bántottátok!

8. vers

Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az Úr!

9. vers

Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek fel a háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind!

10. vers

Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok!

→ Ézs 2,4; Mik 4,3

11. vers

Jöjjetek sietve, ti, népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, Uram, vitézeidet!

12. vers

Induljanak, vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött.

13. vers

Eresszétek rá a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk.

→ Ézs 63,3; Mk 4,29; Jel 14,15; Jel 19,15

14. vers

Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az Úr napja az ítélet völgyében!

15. vers

A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket.

→ Jóel 2,10

16. vers

Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az Úr, és erőssége lesz Izráel fiainak.

→ Jer 25,30; Ám 1,2

17. vers

Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek.

→ Ez 34,30; Abd 1,17

18. vers

Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Sittím-völgyet.

→ Ez 47,1; Ám 9,13; Zak 14,8; Jel 22,1

20. vers

Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre.

→ Jer 17,25

21. vers

Megfizetek majd a vérontásért, nem engedem azt, hogy büntetlen maradjon! Az Úr a Sionon lakik!

→ 5Móz 32,43; Ez 48,35

Fejezetek:

1 2 3 4