Ezékiel próféta könyve
7. fejezet
A harag napja
1. vers
Így szólt hozzám az Úr igéje:
2. vers
Te, emberfia, ezt mondja az én Uram, az Úr Izráel földjének: Vége van, jön a vég az ország négy oldalán!
→
Jel 7,1;
Jel 20,8
3. vers
Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat, elítéllek úgy, ahogy megérdemled, megbüntetlek minden utálatos tettedért.
4. vers
Nem szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes, hanem úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
5. vers
Így szól az én Uram, az Úr: Egyik veszedelem jön a másik után!
6. vers
Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már!
7. vers
Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett!
8. vers
Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat, elbánok veled haragomban; elítéllek úgy, ahogy megérdemled, és megbüntetlek minden utálatos tettedért.
9. vers
Nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok, aki lesújtott rátok!
10. vers
Itt van az a nap, eljött már, eljött a felfordulás! Virágzik a törvénysértés, virít a kevélység,
11. vers
az erőszak bűnös uralommá lett. Nem marad belőlük semmi, sem gazdagságukból, sem a zajos sokaságból, sem előkelőikből.
12. vers
Eljött az idő, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon, mert minden gazdagságot utolér a harag.
13. vers
Az eladó nem veheti vissza, amit eladott, még ha életben maradna is, mert a látomás minden gazdagságra vonatkozik, és visszavonhatatlan, hiszen még az életét sem tarthatja meg senki a bűne miatt.
→
3Móz 25,8
14. vers
Fújjátok csak a kürtöt, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni, mert izzó haragom elért minden gazdagságot.
15. vers
Kint fegyver pusztít, bent dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban van, azt éhínség és dögvész emészti meg.
16. vers
És ha lesznek is, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a búgó galambok a hegyeken, mindnyájan nyögnek bűneik miatt.
18. vers
Zsákruhát öltenek, rettegés borul rájuk. Minden arcon szégyenpír lesz, mindenki fején kopaszság.
19. vers
Ezüstjüket az utcára dobják, és aranyuk szemétbe kerül. Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni őket az Úr haragjának napján. Éhségüket nem csillapítják, gyomrukat nem tölthetik meg vele; ez csak bűnbe vitte őket.
→
Péld 11,4;
Zof 1,18
20. vers
Díszes ékszerként büszkélkedtek vele, sőt utálatos és förtelmes bálványokat csináltak belőle; ezért tettem a számukra szemétté.
21. vers
Odaadtam prédaként az idegeneknek, és zsákmányul a föld bűnöseinek, akik meggyalázzák.
22. vers
Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Fosztogatók hatolnak be oda, és meggyalázzák.
23. vers
Készítsd a láncot, mert tele van az ország törvényesített vérontással, és tele van a város erőszakkal.
24. vers
De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házaikat. Véget vetek az erőszakosok gőgjének, és meggyalázzák szentélyeiket.
25. vers
Rettegés jön; békét keresnek, de hiába.
26. vers
Egyik baj jön a másik után, egyik hír a másik után érkezik. Látomást keresnek a prófétánál, de hiába; nem tud útmutatást adni a pap, sem tanácsot a vén.
27. vers
A király gyászolni fog, a fejedelmet döbbenet fogja el, és az ország népét rémület bénítja meg. Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek, úgy ítélem meg őket. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Könyvek
