Ezékiel próféta könyve
19. fejezet
Jelképes gyászének Júda két királyáról
1. vers
Te pedig kezdj siratóénekbe Izráel fejedelmeiről,
2. vers
és mondd: Mily pompás oroszlán volt anyád a többi oroszlán között! Ifjú oroszlánok közt hevert, ott nevelte föl kölykeit.
3. vers
Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett belőle; megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett.
4. vers
De összehívták ellene a népeket, és foglyul ejtették vermükben; láncra verve vitték el Egyiptom földjére.
→
2Kir 23,31
5. vers
Amikor anyja látta, hogy hiába várja, és már nincsen remény, fogta egy másik kölykét, és azt tette ifjú oroszlánná.
6. vers
Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlán lett belőle; megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett.
7. vers
Lerontotta palotáikat, romhalmazzá tette városaikat, rettegett az egész ország hangos ordításától.
8. vers
De összefogtak ellene a környező tartományok népei; kivetették rá hálójukat, foglyul ejtették vermükben.
9. vers
Láncra verve ketrecbe zárták, és elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein.
→
2Kir 24,15
A pusztába kitelepített szőlőtőke
10. vers
Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, számtalan hajtása lett a sok víztől.
→
Ez 17,6
11. vers
Erős vesszői nőttek, királyi pálcának valók, magasra nyúlt, kiemelkedett a fák lombjai közül, kitűnt magasságával és sok levelével.
12. vers
De aztán dühösen kitépték, földre terítették; a keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, elszáradtak, tűz emésztette meg őket.
13. vers
Most a pusztába van ültetve, a szikkadt és szomjú földbe.
14. vers
Tűz csapott ki vesszőjéből, megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző, királyi pálca.Siratóének ez, siratóének lett.
Könyvek
