Mózes ötödik könyve
32. fejezet
Mózes éneke
2. vers
Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra.
→
Ézs 55,10
3. vers
Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!
7. vers
Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják:
→
5Móz 4,32
8. vers
Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét, népekre osztva az emberek fiait, mikor kijelölte a nemzetek hazáját, kik annyian vannak, mint Izráel fiai,
→
ApCsel 17,26;
1Móz 10
10. vers
Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét,
→
Jer 2,2
11. vers
ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.
→
2Móz 19,4
12. vers
Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.
13. vers
A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából.
→
Zsolt 81,17
14. vers
A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15. vers
Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.
→
5Móz 31,20;
Neh 9,25
16. vers
Idegen istenekkel tették féltékennyé, utálatosságokkal bosszantották őt.
17. vers
Szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik nemrég jöttek, akiket még nem féltek atyáitok.
→
1Kor 10,20
19. vers
Látta ezt az Úr, s haragjában megutálta fiait és lányait,
20. vers
és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, akikben nincsen hűség.
→
5Móz 31,18;
5Móz 32,5
21. vers
Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé, haszontalan bálványokkal bosszantottak engem. Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé, bolond nemzettel bosszantom majd őket.
→
Zsolt 78,58;
Jer 2,11;
Jer 5,7;
Róm 10,19
22. vers
Mert tűz lobban fel haragomtól, perzselve lecsap a holtak hazájáig; megemészti a földet és ami azon termett, felgyújtja a hegyek alapjait.
→
Ám 7,4
23. vers
Elhalmozom őket bajokkal, valamennyi nyilamat kilövöm reájuk,
24. vers
az éhségtől elgyengülnek, láz emészti őket és keserű halál; vérengző vadakat eresztek rájuk és porban csúszó mérges kígyókat.
→
Jer 14,12;
Ez 5,17;
Ez 14,21
25. vers
Kint fegyver gyilkol, bent meg a rémület: ifjat és szüzet, csecsemőt és vénembert egyaránt.
26. vers
Szétzúzom őket, gondoltam, emléküket is kitörlöm a halandók közül,
27. vers
de tartok az ellenség gúnyolódásától, hogy félreértik ellenfeleik, és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk, s nem az Úr művelte ezt.
→
Ézs 10,13
28. vers
Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen!
29. vers
Ha bölcsek lennének, felismernék, s megértenék, mi lesz a végük.
→
Lk 19,42
30. vers
Hogyan kergethet ezret egy, és hogyan űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta, az Úr kiszolgáltatta őket.
31. vers
Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük.
→
Zsolt 18,32
32. vers
Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérgező fürtök, keserűek a szemei.
33. vers
Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge.
34. vers
De el van ez rejtve nálam, lepecsételve kincstáramban.
35. vers
Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük.
→
Róm 12,19;
Zsid 10,30
36. vers
Bizony, igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja.
→
2Kir 14,26;
Zsolt 135,14
37. vers
Hol vannak isteneik – mondja – és a szikla, akiben bíztak?
38. vers
Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket!
→
Bír 10,14;
Jer 2,28
39. vers
Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen.
→
5Móz 4,35;
Ézs 45,5;
1Sám 2,6;
Jób 5,18;
Hós 6,1
40. vers
Kezem az égre emelem, és megesküszöm önmagamra, az örökké élőre:
→
Dán 12,7
41. vers
ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
42. vers
Nyilaim vérrel részegítem, és kardom hússal lakik jól: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
43. vers
Dicsérjétek, ti nemzetek, annak a népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de engesztelést szerez népének földjéért!
→
Ézs 59,17;
Jel 19,2
Mózes megtekinti az ígéret földjét
44. vers
Mózes pedig odament, és elmondta ezt az éneket az utolsó szóig a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt.
45. vers
Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izráel előtt,
46. vers
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek titeket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek valamennyi igéjét!
→
5Móz 6,7
47. vers
Mert nem üres beszéd ez a számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
→
3Móz 18,5;
Ez 20,11
49. vers
Menj föl ide, az Abárím-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak a birtokába adok!
50. vers
Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és elődei mellé került.
→
4Móz 20,23;
4Móz 33,39
51. vers
Mert Izráel fiaival együtt ti is hűtlenek voltatok hozzám a Kádés melletti Meríbá vizénél, a Cin-pusztában, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között.
→
4Móz 20,12
52. vers
Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
Könyvek
