Ésaiás próféta könyve
32. fejezet
1. vers
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
2. vers
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3. vers
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4. vers
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5. vers
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6. vers
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7. vers
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8. vers
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9. vers
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
10. vers
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11. vers
Reszkessetek ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12. vers
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13. vers
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14. vers
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15. vers
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
16. vers
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
17. vers
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18. vers
Népem békesség hajlékában lakozik biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19. vers
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
20. vers
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Könyvek
