Ésaiás próféta könyve
capítulo 32
verso 1
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
verso 2
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
verso 3
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
verso 4
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
verso 5
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
verso 6
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
verso 7
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
verso 8
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
verso 9
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
verso 10
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
verso 11
Reszkessetek ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
verso 12
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
verso 13
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
verso 14
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
verso 15
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
verso 16
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
verso 17
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
verso 18
Népem békesség hajlékában lakozik biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
verso 19
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
verso 20
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Libros
