14. fejezet
Bűnhődni fog Somron, mert Isten ellen zendült, harcosai kard által hullnak, gyermekei szétzúzatnak és váró asszonyai felkoncoltatnak.
Térj meg, ó Izráel, az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert elbotlottál a te bűnödben.
Vigyetek magatokkal mentő szavakat és térjetek meg az Örökkévalóhoz, szóljatok Hozzá: Aki minden bűnt megbocsátasz és elfogadod a jót, engedd, hogy helyettesítsük az áldozati tulkot imádkozó ajkainkkal.
Hiszen Assziria nem segít meg minket; nem akarunk többé lovakon vágtatni és nem mondjuk többé kezünk művének: Te vagy a mi Istenünk, akinél irgalmat talál az árva.
És Isten szólni fog: Meggyógyítom tévelygésükből, szeretem őket ok nélkül önszántamból, mert elszállt hangom tőlük.
olyanná leszek Izráel számára, mint a harmat, hadd virágozzék, mint a liliom és verjen gyökeret, mint a Libánon.
Terjeszkedjenek szívógyökerei és legyen méltósága olyan, mint az olajfáé és illata, mint a Libanoné.
Térjenek vissza az egykor árnyában pihenők, termeljenek gabonát és viruljanak, mint a szőlőtő és híre legyen olyan, mint Libanon boráé.
Ha Efráim szól: mi keresnivalóm van ezek után a bálványoknál, Én meghallgatom és figyelemmel kísérem; olyan vagyok, mint a zöldelő ciprusfenyő, Tőlem nyered gyümölcsödet!
Ki oly bölcs, hogy belássa ezeket, ki oly értelmes, hogy fölismerje ezeket? Mert egyenesek az Örökkévaló útjai, az igazak járhatnak azokon, de a bűnösök elbotlanak rajtuk.