11. fejezet
Az én népem még mindíg tőlem való elpártolásához ragaszkodik, hasztalan hívják magasságok felé, egyáltalán nem emelkedik.
De Én hogyan adhatnálak oda ó Efráim, hogy szolgálhatnálak ki, ó Izráel, hogyan tehetnélek Ádmához hasonlóvá, változtathatnálak olyanná, mint Cebáim, ellenem fordulna a szívem, szánalmam minden érzése fölindulna.
Nem hajtom végre lángoló haragom rajta, nem fogom újra kiirtani Efráimot, mert Isten vagyok Én és nem halandó ember, mert szentséges vagyok Én a te körödben és nem jövök feléd lángoló haraggal.
Majd az Örökkévaló után fognak ők járni, amikor ordít mint az oroszlán; amikor Ő hallatja ordítását, fölriadnak fiai a tenger felől.
Fölrebbennek, mint a madár Egyiptom felől és mint a galamb Assur országa felől és visszaviszem őket házaikba, úgymond az Örökkévaló.