12. fejezet
Pedig körülvett engem Efráim hitszegéssel és Izráel háza álnoksággal, csak Júda tart ki még Isten mellett és egyedül ő hű a Szentségeshez.
Efráim vihart táplál és keleti szelet kerget egész nap, hazugságot és pusztítást halmoz; szövetséget kötnek Assziriával és olajat visznek ajándékul Egyiptomba.
De pöre van az Örökkévalónak Júdával és büntetnie kell Jákóbot az ő útjai szerint, hogy cselekedeteihez mérten fizethessen neki.
Már az anyaméhben sarkonragadta testvérét és erejének önteltségében küzdött az Istennel.
Viaskodott az angyallal és győzött is, pedig az sírt és könyörgött neki, hogy Bét-Élben meg fogja találni és ott fog szót váltani velünk.
Az Örökkévaló azonban a Seregek Istene: Örökkévaló, ez az Ő imádott neve!
Azért térj te vissza Istenedhez, a szeretetet és jogot őrizzed meg és remélve bízzál Istenedben mindenkor!
Kanaán, kezében hamis mérleggel zsarolásban leli kedvét;
Efráim is azt mondja: Mégis meggazdagodtam, hatalomra tettem szert, minden fáradozásomban nem találhatnak elítélni való bűnt rovásomon.
Én azonban a te örök Istened vagyok Egyiptom országától fogva. Foglak Én még sátrakba telepíteni, mint az ünnepi napokon.
Szólottam eleget a prófétákhoz, szaporítottam a látomásaikat és a próféták által hasonlatokban nyilatkoztattam ki magamat.
Ha Gileád bálványimádás fészke, hiábavalóságra voltak abban, mikor Gilgálban tulkokat áldozatak; azért oltáraik is olyanokká válnak, mint kőhalmok a mező barázdái fölött.
Menekült vala Jákób Árám mezejére és szolgált Izráel egy asszonyért, egy asszonyért őrizte a nyájat.
És prófétája által hozta föl Isten Izráelt Egyiptomból és prófétáival őriztette Izráelt,
de Efráim keservesen haragra ingerelte Istent, azért vérontásának bűnét rajta hagyja Isten és gyalázatáért megfizet néki az ő ura!