Az Szent Pál apostolnak levele, melyet az filippibelieknek írt
capítulo 2
verso 1
annak okáért ha mi vigasztalásotok vagyon tinektek az Krisztusban, ha mi szeretetnek vidámsága, ha mi szent léleknek közönséggel való volta, ha valami könyörületes szívek és jonhok vannak tibennetek és irgalmasságok,
verso 2
teljesítsétek be az én örömemet, hogy egy lelki indulás legyen tibennetek, egy szerelmetek legyen, egy akarattal legyetek, egy értelműek,
verso 3
hogy valami köztetek ne legyen versengésnek általa, avagy hiú dicsőségnek általa, hanem léleknek alázatos voltának általa, egyiktek másiktokat önmagánál jelesebbnek megítélje.
verso 4
egyiktek se nézze az övéit, hanem mindentek azt nézze, amelyek egyebeké.
verso 5
ez lelki indulás legyen tibennetek, amely az Krisztus Jézusban is vala,
verso 6
ki mikoron az Istennek személyében volna, nem alítá erővel vett dolognak lenni ezt, hogy Istenhez egyenlő legyen,
verso 7
hanem önmagát üressé tevé szolgának ábrázatját vevén fel, és embereknek hasonlatosságában helyhezteték, és képe szerint úgy leletteték, mint egy ember,
verso 8
megalázá önmagát engedelmes lévén mind az haláliglan, az haláliglan kediglen, melyet az keresztfán szenvede.
verso 9
annak okáért az Isten is nagyon felmagasztalá őtet, és oly nevet ada őneki, mely minden névnek felette vagyon,
verso 10
hogy az Jézus nevébe minden térd meghajoljon, mind mennyeieknek és mind földieknek és mind föld alatt valóknak térde,
verso 11
és minden nyelv vallást tegyen, hogy az Jézus Krisztus Úr, az Atya Istennek tisztességére.
verso 12
annak okáért, én szerelmes atyámfiai, miképpen mindenkoron engedtetek, nemcsak mint az én jelenlétemben, hanem mostan az én távollétemben, tegyetek munkát az ti üdvösségetekben félelemmel és rettegéssel.
verso 13
mert az Isten az, ki tibennetek erejét mutatta, hogy mind akarjátok, és mind beteljesítsétek jó akarat szerint.
verso 14
mindeneket zúgódásuk nélkül tegyétek és vetekedések nélkül,
verso 15
olyak legyetek, hogy senki tifelőletek ne panaszolkodhassék, és tiszták, és mint Istennek fiai, kiket senki meg ne feddhessen, az nem igaz és visszafordult nemzetségnek közötte, kik között világosságot tegyetek, mint az világok ez világon,
verso 16
megtartván az életnek beszédét, hogy dicsekedhessem az Krisztus napján, hogy hiába nem jártam-keltem legyen, sem hiába nem munkálódtam legyen.
verso 17
de ha igaz, szinte megáldoznak is engemet az ti hiteteknek áldozatjának felette, örülök rajta, és egyetembe örülök mind tinektek.
verso 18
ennek okáért kediglen ti is egyetembe örültök énnekem.
verso 19
reménylem kediglen az Jézus Krisztusban, hogy én az Timóteust rövid időn tihozzátok fogom küldeni, hogy én is víg szívvel legyek megértvén, mi állapotban legyetek.
verso 20
mert senki nincsen, ki énvelem egyenlő lélekkel legyen, ki ilyen igazán viselje gondját az ti dolgotoknak.
verso 21
mert mindenek az övéit keresik, nem azokat, amelyek az Jézus Krisztusé.
verso 22
tudjátok kediglen az ő jó voltát, hogy mint egy fiú énvelem, mint atyjával szolgálatot tett legyen az evangéliumban.
verso 23
annak okáért remélem, hogy ezt tihozzátok fogom bocsátani, legottan mihelyen az én dolgaimhoz látandok.
verso 24
reménységem vagyon kedig az Istenben, hogy én magam is rövid időben tihozzátok megyek.
verso 25
de szükséges dolognak vélem, hogy tihozzátok elbocsássam az Epafroditus atyafiút, és ki énnekem társam, és kivel együtt vitézkedem, ki tinektek apostolotok, ki énnekem az én szükségemben szolgál.
verso 26
mert igen kíván vala titeket mindnyájan szomorú kedvű lévén. annak okáért, hogy hallottátok volna, hogy ő betegségbe leesett volna.
verso 27
és bizony az, hogy betegségbe leesett vala, úgyhogy halálához közel volna, de az Isten megkönyörüle rajta, és nemcsak csak őrajta, hanem énrajtam is, hogy egy fájdalmamon más fájdalmam ne volna.
verso 28
annak okáért szorgalmatossággal küldém el őtet, hogy mikoron látandjátok őtet, újonnan örüljetek, és énnekem is kevesebb fájdalmam legyen.
verso 29
annak okáért fogadjátok jó kedvvel őtet az Úristenben minden örömmel, és azokat becsületben tartsátok, kik efféle emberek.
verso 30
mert az Krisztusnak dolgáért igaz halálához közelített vala, életével nem gondola. hogy beteljesítené azt, ami meg vala kisebbülvén, az ti énhozzám való jó művelkedésetekben.
Libros
