Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az tesszalonikabelieknek írt
capítulo 2
verso 1
mert ti magatok tudjátok, atyámfiai, az mi tihozzátok való bemenésünket, hogy nem lőn hiábavaló.
verso 2
hanem először nyomorúságot és sanyarúságot szenvedvén Filippiben, miképpen tudjátok, bátran cselekedénk az mi Urunknak segítségéből, hogy prédikálnók tiközöttetek az Istennek evangéliumát sok késálkodásban.
verso 3
mert az mi intésünk nem vala csalárdságból, sem tisztaság nélkül való dologból, sem álnokságból,
verso 4
hanem miképpen jónak lelt vala minket az Isten, hogy az evangéliumot miránk bízná, akképpen szólunk. nem úgy, hogy embereknek kellessük magunkat, hanem az Istennek, ki az mi szívünket látja, hogy igaz.
verso 5
mert bizonyság ebben az Isten, hogy soha nem forgottunk hízelkedő beszéd szerint, miképpen tudjátok, sem hogy telhetetlenségnek alkalmatosságát keresnők.
verso 6
sem emberektől nem kerestünk dicséretet, sem titőletek, sem egyebektől.
verso 7
mikoron becsületben lehetnénk, mint kik Krisztusnak apostoli volnánk, hanem engedelmesek valánk tiközöttetek azonképpen, mintha egy dajka tartaná, és nevelné az ő fiait.
verso 8
ekképpen nagy szeretettel lévén tihozzátok lelkünk szerint kívánjuk vala adni tinektek nemcsak az Istennek evangéliumát, hanem annak felette az mi lelkünket is annak okáért, hogy szerelmetesek lőtök minekünk.
verso 9
mert megemlékezhettek, atyámfiai, az mi munkánkról és verítékünkről. mert éjjel és nappal munkálódván prédikálok tiközöttetek az Istennek evangéliumát ennek okáért, hogy valakinek tiközületek nehézségére ne lennénk.
verso 10
ti kediglen vagytok bizonyságink, és az Isten, mily tisztán és mily igazán és vétek nélkül forgánk tiközöttetek, kik hitre fordultatok vala.
verso 11
miképpen tudjátok, hogy mindenetekhez igaz ugyan voltunk, mint az atya az ő fiaihoz.
verso 12
felette igen kérvén titeket és vigasztalván, hogy úgy járnátok, mint az Istenhez méltó volna, ki az ő országába és dicsőségére hívott volna titeket.
verso 13
annak okáért mi hálát adunk az Istennek szüntelen, hogy mikoron elvettetek legyen mitőlünk az beszédet, mellyel az Istent tanuljátok vala, nem embereknek beszédét vőtök el, hanem Istennek beszédét, mint igazán vala, ki erejét is megmutatja tibennetek, hívekben.
verso 14
mert ti, atyámfiai, az Istennek egyházbeli népinek lőtök követői, kik Zsidóországban vannak az Krisztus Jézusban, mert ugyanazonokat szenvedtétek ti is azoktól, kik az ti tulajdon ágazattokból vannak, miképpen mi is az zsidóktól,
verso 15
kik miképpen az Úr Jézust is megölék, és az ő prófétáit, azonképpen minket is háborgatának. az Istennek is nem kellették magukat, és minden emberekkel ellenkednek,
verso 16
kik ellent tartanak minekünk, hogy az pogányoknak ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, hogy mindenkoron többet rakjanak az ő bűnükre. eljő kediglen azokra az harag elvégre.
verso 17
mi kediglen, atyámfiai, megfogyatkozván tinálatok nélkül egy ideiglen személyünk szerint, nem szívünk szerint. felette igen igyekezénk rajta, hogy személyünk szerint megláthatnánk titeket nagy kívánsággal.
verso 18
annak okáért akaránk tihozzátok menni, kiváltképpen én, Pál nem egyszer, sem kétszer igyekezém ezen, de ellenünk álla minekünk az sátán.
verso 19
mert mely az mi reménységünk avagy örömünk avagy dicsekedésünknek koronája? nem ti is vagytok-e az mi Urunknak, az Jézus Krisztusnak előtte az ő eljövetelében?
verso 20
mert ti vagytok az mi dicsekedésünk és örömünk.
Libros
