Mózes első könyve
capítulo 7
Az özönvíz kezdete
verso 1
Az Úr akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben!
verso 2
Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt!
→
5Móz 14,3;
3Móz 11
verso 3
Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön!
verso 4
Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam.
verso 5
Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az Úr megparancsolta neki.
verso 6
Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön.
verso 8
A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül
verso 9
kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak.
verso 10
A hetedik napon özönvíz lett a földön.
verso 11
Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái,
→
Ézs 24,18;
2Pt 3,6
verso 12
majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre.
verso 13
Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába,
verso 14
és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok.
verso 15
Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből.
verso 16
Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
verso 17
Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről.
verso 18
A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott.
verso 19
A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt;
verso 20
sőt, még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket.
verso 21
Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember.
→
Mt 24,39;
Lk 17,26
verso 22
Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt.
verso 23
Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.
→
2Pt 3,6
verso 24
A víz százötven napig áradt a földön.
Libros
