Mózes első könyve
capítulo 38
Júda és Támár
verso 1
Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve.
→
1Krón 2,3
verso 2
Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek, Súának a leányát, felségül vette, és bement hozzá.
verso 3
Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el.
verso 4
Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el.
verso 5
Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt.
verso 6
Júda kiházasította fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve.
verso 7
De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr.
verso 8
Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak!
→
5Móz 25,5;
Ruth 1,11;
Mt 22,24
verso 9
De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának.
verso 10
De az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte.
verso 11
Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott.
verso 12
Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták.
verso 13
De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására.
verso 14
Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta magát, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énajim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de nem adták hozzá feleségül.
verso 15
Júda meglátta, és parázna nőnek gondolta, mert eltakarta az arcát.
verso 16
Letért hozzá az útfélre, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
→
3Móz 18,15;
Bír 14,1;
Bír 15,1
verso 17
Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd!
verso 18
Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.
verso 19
Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját.
verso 20
Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg.
verso 21
Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énajimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő.
→
5Móz 23,18
verso 22
Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták, hogy nem volt arra parázna nő.
verso 23
Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
verso 24
Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg!
→
5Móz 22,22
verso 25
Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot!
verso 26
Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.
verso 27
Amikor elérkezett Támár szülésének ideje, kitűnt, hogy ikrek vannak a méhében.
verso 28
Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött világra először.
→
Ruth 4,18;
1Krón 2,4;
Mt 1,3
verso 29
De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek.
→
Lk 3,33
verso 30
Utána világra jött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
Libros
