Mózes első könyve
capítulo 29
Jákób Lábán házában
verso 1
Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére.
verso 2
És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt:
→
1Móz 24,11;
2Móz 2,16
verso 3
amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára.
verso 4
Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk.
→
1Móz 11,31
verso 5
Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük.
→
1Móz 24,29
verso 6
Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal.
verso 7
Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek!
verso 8
De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
verso 9
Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat.
verso 10
Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait.
verso 11
Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.
verso 12
Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.
verso 13
Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak.
verso 14
Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.
verso 15
Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred?
verso 16
Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel.
verso 17
Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt.
verso 18
Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért.
→
Hós 12,13
verso 19
Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!
verso 20
Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
Jákób házassága Leával és Ráhellel
verso 21
Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá!
verso 22
Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett.
verso 23
De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá.
verso 24
Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul.
verso 25
Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?
verso 26
Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt.
verso 27
Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.
verso 28
Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül.
→
1Móz 31,15
verso 29
Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul.
verso 30
Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig.
Jákób gyermekei
verso 31
De az Úr látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt.
verso 32
Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Úr nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.
verso 33
Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak.
verso 34
Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek.
verso 35
Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
Libros
