Mózes első könyve

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verso 1

Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.

→ Ézs 40,26

verso 2

A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

→ 2Móz 20,11; Zsid 4,4

verso 3

Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

→ 2Móz 31,16; Zsid 4,10

verso 4

Ez az ég és a föld teremtésének története.
Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,

verso 5

még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje.

verso 6

Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét.

verso 7

Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.

→ 1Móz 3,19; Jób 10,8; Jób 33,4; Zsolt 104,29; Préd 3,20; Ézs 2,22; 1Kor 15,45

verso 8

Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

verso 9

Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

→ 1Móz 3,22; Jel 2,7; Jel 22,2

verso 11

Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

verso 12

Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

verso 13

A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét.

verso 14

A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

→ Dán 10,4

verso 15

Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.

→ Ez 28,13

verso 16

Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

verso 17

de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.

→ 1Móz 3,3; Róm 6,23

verso 18

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

→ Préd 4,10

verso 19

Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.

→ Préd 3,20

verso 20

Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

verso 21

Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

verso 22

Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.

→ 1Kor 11,8; 1Tim 2,13

verso 23

Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

verso 24

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.

→ Mt 19,5; Mk 10,7; 1Kor 6,16; Ef 5,31

verso 25

Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50