Eszter könyve
capítulo 9
verso 1
A tizenkettedik hónapban, amely az adár hónap, a tizenharmadik napon, amikor a király üzenetét és törvényét végre kellett volna hajtani, azon a napon, amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy hatalmuk alá vethetik őket; de megfordult a dolog, úgyhogy a zsidók vetették maguk alá gyűlölőiket:
verso 2
összegyűltek a zsidók városaikban és Ahasvérós király minden tartományában, hogy kezet vessenek azokra, akik vesztüket keresték. Egy ember sem állt ki velök szembe, mert a tőlük való félelem ült az összes népekre.
verso 3
a tartományok összes fejedelmei, a szatrapák, helytartók és a király összes hivatalnokai támogatták a zsidókat, mert a Mardókeustól való félelem ült rájuk.
verso 4
Mardókeus ugyanis nagy ember lett a király házában, híre az összes tartományokban folyvást emelkedett, mert ez az ember, Mardókeus, mindig nagyobbodott.
verso 5
így hát a zsidók karddal, gyilkolással és pusztítással nagy vereséget okoztak összes ellenségeiknek s kitöltötték kedvöket gyűlölőiken.
verso 6
Szuszán várában is gyilkoltak a zsidók s elveszett ötszáz ember.
verso 7
Parsandátát, Dalfont, Eszpátát,
verso 8
Porátát, Adalját, Aridátát, Parmastát, Ariszajt,
verso 10
Hammedáta fiának, Hámánnak, a zsidók nyomorgatójának tíz fiát megölték, de zsákmányra nem vetették kezöket.
verso 11
Mikor aznap a király elé jutott a Szuszán várában megölteknek száma,
verso 12
a király így szólt Eszter királynéhoz: Szuszán várában gyilkoltak a zsidók és elveszett ötszáz ember és Hámán tíz fia. mit tehettek a király többi tartományában! már most mi a kérésed? Megadatik néked! és mi a kívánságod? teljesülni fog!
verso 13
– ha jó a királynak – felelte Eszter – engedjék meg a Szuszánban lakó zsidóknak, hogy holnap is e mai nap törvénye szerint cselekedhessenek; amellett Hámán tíz fiát akasszák bitófára!
verso 14
a király így felelt: teljesüljön így! törvényt adtak ki hát Szuszánban és Hámán tíz fiát felakasztották.
verso 15
a Szuszánban lakó zsidók pedig összegyűltek adár hónap tizennegyedik napján is és Szuszánban megöltek háromszáz embert, de zsákmányra nem vetették kezöket.
verso 16
összegyűlt s kiállott lelkéért a többi zsidó is, kik a király többi tartományában laktak: megnyugodtak ellenségeiktől, amikor gyűlölőik közül hetvenötezret megöltek, zsákmányra azonban nem vetették kezöket.
verso 17
Ez történt adár hó tizenharmadik napján. a tizennegyedik napon nyugodtak meg hát s ezt a napot lakoma és vígság napjává tették.
verso 18
A Szuszánban lakó zsidók a tizenharmadik és tizennegyedik napon is összegyűltek, így hát a tizenötödik napon pihentek meg s azt tették lakoma és vígság napjává.
verso 19
ezért a vidéki zsidók, akik nyilt városokban laknak, adár hónap tizennegyedik napját teszik öröm, lakoma és ünneplés napjává. ezen küldenek egymásnak részesedést.
verso 20
Mardókeus feljegyezte ezeket a dolgokat s levelekben elküldte az összes zsidóknak, akik Ahasvérós király összes tartományaiban laknak, közelieknek és távoliaknak,
verso 21
hogy kötelességükké tegye, hogy minden egyes esztendőben adár hónap tizennegyedik napját és tizenötödik napját megünnepeljék
verso 22
azoknak a napoknak megfelelően, amelyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől s annak a hónapnak megfelelően, amelyen a vesződség örömre változott számukra és a gyász ünnepnappá, hogy lakoma és vigadozás napjaivá tegyék őket, részesedést küldjenek egymásnak és ajándékokat a szegényeknek.
verso 23
A zsidók magukra vállalták azt, amit tenni már elkezdettek, s ami felől Mardókeus írt nekik.
verso 24
Tudniillik Hammedáta fia az agági Hámán, az összes zsidók szorongatója, ki elvesztésüket tervezte, ő vetett purt, azaz sorsot, hogy zaklassa és elveszítse őket;
verso 25
csak éppen a király, amikor eszter eléje ment, azt rendelte irásban, hogy Hámánnak gonosz terve, melyet a zsidók ellen kigondolt, fejére szálljon, úgyhogy bitófára akasztották őt és fiait.
verso 26
ezért a purról nevezték el ezeket a napokat purimnak. ezért – és pedig ennek a könyvnek elbeszéléséért, azért, amit maguk láttak s mindazért is, ami hozzájuk eljutott –
verso 27
kötelességükként állandósították és elfogadták a zsidók magukra nézve, utódaikra nézve és a hozzájuk csatlakozókra nézve, hogy ezt a két napot évről évre mindenkor megülik a rájuk vonatkozó írás szerint a maguk idejében.
verso 28
ezeket a napokat emlékezetben kell tartani és meg kell ülni nemzedékről nemzedékre minden egyes törzsben, minden egyes tartományban és minden egyes városban! e purim-napoknak nem szabad kiveszniök a zsidók közül s emlékezetüknek nem szabad elmúlnia!
verso 29
Abichail leánya, Eszter királyné és a zsidó Mardókeus tekintélyük teljes súlyával írást adtak ki, hogy ezt a második purim-levelet megerősítsék,
verso 30
leveleket küldtek szét Ahasvérósnak mind a százhuszonhét tartományába az összes zsidókhoz békességes és őszinte szavakat,
verso 31
hogy a maguk idejében állandóvá tegyék a purim-napokat, amint azokat magukra nézve állandókká tették a zsidó Mardókeus és Eszter királyné s amiként saját személyükre (lelkükre) nézve és maradékaikra nézve állandókká tették a böjtölésnek és jajveszékelésnek szavait.
verso 32
Eszter rendelete megerősítette a purim-elbeszélést és azt könyvbe írták.
Libros
